Bárki beléphetett a hadseregbe és zsoldot kaptak(fix fizetés) a szolgálatukért. 16 évig kell szolgálniuk miután 16 évig katonák voltak veteránok lettek. à a provinciákban földet kaptak Professzionális katonaság = hivatásos katonaság
fegyverezet:
Szervezetek:
-A városiasodás – egy település lakosság számának viszonylag rövid idő alatti
növekedését jelenti.
- életszínvonal emelkedése, az ember várható életkorának növekedése, a Föld
lakosságának rohamos szaporodása kíséri.
- a városok számának és nagyságának növekedése
- Ma már többtíz, sőt száz kilométeres távolságokról utaznak az emberek a munkát adó településekre dolgozni.
- a települések egyre nőttek, így lassan már nem a táj veszi körül a települést, hanem fordítva
-A régi települések általában kisméretűek és kis lélekszámúak voltak, működtetésük
könnyen áttekinthető volt. A jelenkor települései azonban minden tekintetben meghaladják a történelmi méreteket
► G.o. –ban: - Fényűző építkezések a hűbéradókból
- Kialakul a tervszerű városépítés (hippodamoszi rendszer)
► Rómában: Tervszerűen létrehozott városhálózat Európa szerte
- Császárság korában Fényűző építkezések (Caesar Foruma, Augustus palotája, Circus Maximus, Colosseum
- egyre nagyobb lett a népsűrűség →terjeszkedés
Családos vállalkozás:DDD
Ókori Róma
Valójában először csak gazdálkodásról és állattenyésztésről beszélhetünk. Minden vasárnap vásárnapot tartottak:D . A városon kívül gazdálkodó parasztok bementek a városba és eladták a kis feleslegüket, illetve cserekereskedelmeskedtek.xdd . Ezenkívül mindenki a maga kis falusi birtokán készítette el azta tárgyat, amire szüksége volt. Az átlag ember átlag életét eltudom képzelni úgy, hogy van az áltlag háza az átlag birtokán.Szóval mondom tök átlagos minden:D. Vannak a gyerekek , van az asszony aki a házi és házkörüli munkákat hajtja végre. Van a férj, aki a földbirtokos és munkaerőnek nem mást, mint rabszolgákat alkalmaz. Minden nap ellenőrzi a munkákat és felesleget termel amiből bevétele van, amiből a késöbb megjelenő új eszközöket finanszírozza például. Később persze megjelent az ipar ami megint más hatásokkal volt a gazdasági életre. Minden birtokokkal rendelkező férfi emberke hadkötelezett volt, így ez a gazdálkodási forma a hosszú sikeres hadjáratok miatt két végletbe futhatott. A kisebb kapacitású földbirtokosok nem tudták kihasználni a háború adta lehetőségeket, mert csak kevés rabszolgájuk volt és így a megjelenő latifundiumok elnyomták öket(olcsó árucikkek) és sajnos elszegényedtek. A szerencsésebb réteg nagyüzemben folytatta a gazdálkodást így gazdag és sikeres életet élhetett. Majd a néppárti politikusok az elszegényedett réteg talpra segítésére törekedtek, de a megoldás megszülése problémát okozott.Ez minden társadalomban gondot jelent és nehézségeket okoz a mai államokban is.
Diocletianus rájött, hogy a birodalmat már nem lehet kizárólag a központból irányítani és ellenőrizni, ezért választott maga mellé társcsászárt, és mindkettőjüknek egy-egy helyettest is, így gyakorlatilag négyen álltak az állam élén. Ezt a négyes uralmat nevezzük tetrarchiának, és ez azért volt különösen jó, mert a központi hatalom így mindenhol ott volt, a négy császár mindig máshol volt, így maguk tudták ellenőrizni a birodalmat, rendesen szemmel tudták tartani az egymástól messzebb elhelyezkedő tartományokat is. Ezek után a régi provinciákat kisebb részekre bontotta, mely nagyobb átláthatóságot biztosított, de a provincia nevet ezek az újonnan létrejött ’mini provinciák’ is viselték, emellett Itáliát is provinciákra osztotta. Így jött létre pontosan 101 azonos elvek alapján kormányzott közigazgatási egység, ezzel a volt köztársasági címek, rangok is semmivé váltak, hiszen megszűntek azok a területek egységként, amit egy-egy hivatalnok irányított. A hadsereg is átalakult ebben az időszakban.
A Severus-dinasztia bukása (235) után trónra lépő Maximinus Thrax meghozta a birodalomnak a katonai anarchia korát. A sorozatos államcsínyek és az erősödő külső támadások zűrzavaros állapotokat idéztek elő. Tetőzött a gazdasági válság, a pénz jóformán elértéktelenedett. A stabilizálódási folyamat, mely Gallienus (260–268) intézkedéseivel indult meg, végül Diocletianus (majd Constantinus) dominatusához vezetett. A dominatus a principátust felváltó uralkodói rendszer a Római Birodalomban. Elődjével ellentétben nem leplezett, hanem nyílt egyeduralomra épült. Az uralkodó korlátlan hatalommal bírt, a köztársasági keretek nem szabtak neki határt. Diocletianus végleg szakított a szenátori elittel. Nevét az uralkodó címéről (dominus=úr) kapta.
Az ókori görög társadalom
Az athéni városlakók
A város a görög föld jónok lakta vidékén az Attikai félszigeten terül el. Erős falai megvédték a pusztulástol a mükénéi kor végén. Ezután polisszá szerveződött amelyben egy ideig királyok uralkodtak azután az arisztokrácia vette át a hatalmat.Athén nem vett részt a görög gyarmatosításban de jól kihasználta az ekkor adódott kereskedelmi lehetőségeket.
Politikai berendezkedés
A királyság megszünésével arisztokratikus köztársaság alakult ki mely élén arkhónok álltak. Az arkhóni tisztséget csak arisztokraták tölthették be.Az arisztokratikus köztársaság nem biztsított politikai jogot a démosz számára így a megazdagodott iparosoknak és kereskedőknek sem.A földművesek jelentősebb csoportjai továbbra is nehéz helyzetben éltek és az adósrabszolgaság réme fenyegette őket.Így a démosz módosabb és szegényebb rétegei is szembekerültek az arisztokráciával.Ennek a helyzetnek a megoldására több ember is törekedett. Pl:Drakón(törvények írásba foglalása),Szolón(eltörölte az adósrabszolgaságot )
Peiszisztratosz(türannisz rendszere).Ezen intézkedések csak átmeneti megoldás jelentettek a démosz számára.Az igazi áttörést Kleiszthenész reformjai jelentették. Kleiszthenész reformjai a négy hagyományos attikai-jón phülé területi alapon 10 phülére osztotta Attikát, amelyik mindegyike 50 tagot küldhetett a buléba, avagy ötszázak tanácsába, ami minden nap összeült. Minden phülé 3 trittüszre oszlott. Egy trittüsz egy vagy több démoszból állt azok nagyságától függően. A népgyűlésen minden szabad polgár (politész) részt vehetett, választhatóságukat pedig a reform kiszélesítette, csak a legalsó, negyedik vagyoni osztály nem volt választható ekkor a buléba, arkhónok pedig már az első két osztály tagjai lehettek. Az Areioszpagosz számára csak az emberölési ügyek feletti bíráskodás és vallási ügyek maradtak. i. e. 487-től az arkhónokat nem választották, hanem sorsolták, csak a sztratégoszokat és a legfőbb gazdasági tisztviselőket választották továbbra is. Ez a rendszer bizonyos kisebb reformokkal rendkívül stabil maradt és fennált egészen a római időkig.
Egy ókori athéni városlakó élete.
Teljesjogú polgárkén születtem.Hiszen férfiként jöttem világra és anyám és apám is teljesjogú polgár volt.
Sajnos voltak olyan ismerőseim akik nem voltak ilyen helyzetbe és nem járahattak el a népgyülésbe.
Életemet ilyen házban éltem le.Anyám és feleségem gyakran szött és font a felső emeleti szobában.Utcára néző helységekben az apám által készitett ipari cikkeket árultuk.
Ilyen ruhákba jártam.Legtöbbször mezitláb voltam,de ünnepekor sarút húztam.
Ez volt a kedvenc vörösalakos vázám.Athénban sok ilyen váza készült.Ez volt az egyik legfontosabb importcikkünk.
Müron alkotta a kedvenc szobromat. Korunkban kiemelkedő szobrásznak számított.
A város tetején Pallasz Athéné temploma állt.Ő a városunk védőistene a 12 görög isten egyike.
A köztársaságot a római polgárok által választott tisztségviselők (magistratusok) irányították. A visszaéléseket azzal tudták megakadályozni, hogy kettőzték a hivatalnokokat (ez azért volt célratörő, mert e két hivatalnok folyamatosan ellenőrizte társa munkáját, így jó esetben nem tudtak csalni), és a tisztségek nagy részét csak egy évig tölthették be a gondosan kiválasztott személyek. A hivatalnokok nem kaptak fizetést, ezért csak a vagyonosabb rétegekből származó polgárok vállalhattak tisztséget, mivel ez a munka nagy munkával és pénzkiadásokkal járt, és mivel ezeknek a polgároknak volt bőven pénze, a legtöbb esetben ez kizárta a megvesztegetést, hiszen a hivatalnokoknak nem volt szüksége még pénzre, vagy alapjáraton ők voltak a leggazdagabbak. Az állam élén a két consul (konzul) állt. Ők több feladatot is elláttak, békében gyakorolták a legfőbb hatalmat, háborúban viszont a hadsereg vezetése volt legfontosabb feladatuk.
